Ahogyan azt a Ptk. hatálybalépésekor számos szakcikk, ügyvédi iroda és más jogi tanácsadó elemezte, a jogalkotó a korábbinál szigorúbban határozta meg a szerződéses kapcsolatokban a szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülés lehetőségét. Míg korábban a szerződést szegő fél akkor mentesülhetett a felelősség alól, ha be tudta bizonyítani, hogy úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben elvárható, addig a hatályos szabályok szerint a felelősség alóli mentesüléshez a szerződésszegő félnek azt kell bizonyítania, hogy (1) a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, (2) a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és (3) nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa. Annak érdekében tehát, hogy egy társaság mentesülhessen a szerződésszegésből eredő kötelezettségek alól e három körülmény együttes fennállását kell bizonyítania.

A Kúria álláspontja szerint az „ellenőrzési körön kívül eső” fordulat a vis maior tartalmi elemeként értelmezendő, ugyanakkor általában egy a vis maior fogalmának megfelelő eset sem feltétlenül eredményezi a szerződésszegő fél mentesülését, ha az elháríthatatlan körülmény az ellenőrzési körébe esik.

Önmagában az, hogy a szerződést megszegő fél az adott körülményt nem képes befolyásolni, illetve nem képes arra hatást gyakorolni, önmagában nem eredményezi azt, hogy a körülmény ellenőrzési körön kívül esőnek minősül, ezért ezen esetek közül nem mindig lehet jogszerűen vis maior-ra hivatkozva mentesülni a szerződéses kötelezettségek teljesítése és a kárfelelősség alól.

Mind a jogirodalom, mind a Kúria kiemelte, hogy vannak olyan „belső” objektív körülmények, amelyek a szerződésszegő által nem befolyásolhatóak, és amelyek a gondos ellenőrzéssel sem elháríthatóak, mégis a szerződésszegő ellenőrzési körébe esnek, így azokért felelősséggel tartozik.

Járványügyi vészhelyzet esetén is alapesetben a polgárjogi szabályok ugyanúgy alkalmazandóak és a szerződéses kötelezettségek betartandóak. Önmagában az a körülmény, hogy járványügyi vészhelyzet áll elő, nem feltétlenül indokolja a szerződéses kötelezettségek, illetve a kárfelelősség alóli mentesülést.

Más a helyzet azonban, ha a járványra tekintettel olyan korlátozások lépnek életbe, amelyek a szerződés szerinti teljesítést vagy egy adott gazdálkodó szervezet működését megtiltják, vagy objektíven ellehetetlenítik. Ezekben az esetekben már valóban olyan „külső” elháríthatatlan körülményről beszélhetünk, ami mentesülést von maga után.

A károkozási felelősség alóli mentesüléshez szükséges másik feltétel, hogy a szerződésszegést a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozza. Bár a járvány terjedése előtt megkötött szerződések esetében jó eséllyel könnyebben bizonyítható ezen feltétel fennállása, azonban a vírus és az arra vonatkozó hírek terjedését követően megkötött új szerződések és szerződésmódosítások esetében már mérlegelést igénylő kérdés, hogy az adott időpontban a világjárvány miatt fellépő nehézségeket a szerződést szegő fél milyen mértékig láthatta előre.

Szintén alapos egyedi mérlegelést igényel az a kérdés, hogy az első két feltétel teljesülése esetén mennyiben elvárható egy szerződő féltől, hogy a világjárvány okozta ezen nehézségeket elkerülje, illetve az ebből keletkező károkat elhárítsa.

Fentiek alapján semmilyen vis maior esetében nem javasoljuk, hogy „nyugodtan dőljünk hátra, mert úgysem tehetünk semmit”, ugyanis minden esetben egyedileg kell mérlegelni azokat a teendőket, aktív magatartásokat, amelyeket a jog még ezekben az esetekben is elvár, annak érdekében, hogy a megkötött szerződés teljesülhessen, vagy az elszenvedett veszteségeket csökkenteni lehessen. Sok múlhat az adott szerződés megszövegezésén is.