A Kormány 104/2020.(IV.10.) Korm.rendelettel lehetőséget teremtett arra, hogy a Munka Törvénykönyvében foglaltaktól eltérően – a munkáltatók rendkívül hosszú, akár 24 havi munkaidőkeretben osszák be a munkát. Ez a rendelkezés biztosítja a munkáltatóknak, hogy egyoldalúan olyan hosszú munkaidőkeretet alkalmazzanak, ami segíthet a munkateher kiegyenlítésében.

A veszélyhelyzet következtében napjainkban jelentkező lassuló üzleti forgalom sok munkáltatónál munkateher csökkenést eredményez, ugyanakkor várhatóan a veszélyhelyzet elmúltával jelentkező gazdasági fellendülés majd munkateher növekedést fog jelenteni sok gazdasági társaságnál. Ezt a kettősséget egyenlítheti ki egy hosszú munkaidőkeret alkalmazása. A munkaidőkeretben a munkáltató ugyanis a munkaidőt a teljes napi munkaidő és a munkaidőkeret munkanapjai alapján állapítja meg; a napi munkaidőt pedig egyenlőtlenül is beoszthatja. Így lehetősége nyílik arra, hogy egyenlőtlen munkaterhelés esetén rugalmasan ossza be a munkavállalókat az elvégzendő feladatok ellátására. (Vagyis pl. a 24 hónapos „keret” alatt teljesítendő munkaidő tartamát a munkáltató a konkrét körülményekhez igazodva tudja meghatározni, a törvényi keretfeltételek között rugalmasan kezelve, hogy mely napokon dolgozzon a munkavállaló és hány órát.)

A kétéves munkaidőkeret rendkívül hosszú, azonban ez a hosszú időtáv biztosítja azt, hogy a munkáltató üzletmenetében jelentkező, várhatóan nagy arányú kilengés kezelhető legyen a meglévő foglalkoztatottakkal. (Pl. a munkáltató megteheti azt, hogy a kényszerű leállás/munkateher csökkenés idejére pihenőnapot vagy napi 8 óránál rövidebb munkaidőt oszt be és a járvány miatt kiesett munkaidőt majd a veszélyhelyzetet követően hosszabb napi munkaidővel, több munkanappal – és nem „túlórával” – tudja kompenzálni.)

A munkaidőkeret jellegzetessége, nevezetesen, hogy a beosztott munkaidőt a munkaidőkeret egésze tekintetében kell számítani, ugyanakkor nem jelent korlátlan lehetőséget a munkaadók számára. A hivatkozott kormányrendelet kiemeli, hogy a munkaidőkeret alkalmazásakor is be kell tartani munkaidőbeosztás kötelező szabályait, azaz a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – négy óránál rövidebb, illetve napi munkaideje tizenkét óránál (heti munkaideje negyvennyolc óránál) hosszabb nem lehet. Nem lehet továbbá a kötelező napi és heti pihenőidőtől sem eltérni.

Mindazonáltal a hosszú munkaidőkeret a fenti korlátozások figyelembevételével is komoly segítséget nyújthat a munkáltatóknak mind a változó munkatehernek megfelelő munkaidő beosztásban, mind a munkahelyek megtartásában.